Return to Iskolánkról

Iskolánk története

Az iskola rövid története

Iskolánkat, a Szent István Király Római Katolikus Általános Iskolát 2012. augusztus 1-jén alapította a Veszprémi Érsekség. Az intézmény jogutód nélkül jött létre, ám az épület, ahol működik, évszázados múltra tekint vissza az oktatás területén.

Ajka 1959-ben lett város 8 faluból. A nyolc falu egyike Tósokberénd, mely ma kertvárosként illeszkedik a város vérkeringéséhez. A valamikori két település Tósok és Berénd (1864-től Tósokberénd) földrajzilag annyira közel fekszenek egymáshoz, hogy csupán egyetlen utca választja el őket. Ez az utca azonban fontos határ. Ez jelzi a lakók vallási és nemzetiségi hovatartozását. Mindkét helységbe telepítettek németeket, ám míg Tósokon a teljes elmagyarosodás figyelhető meg, addig Berénden még 1930-ban is 288-an magyarnak, 347-en pedig németnek vallják magukat. Berénden katolikus vallásúak laknak, míg Tósokon a reformátusok is szép számmal jelen vannak.

Katolikus iskola

A falvakba lassan és későn érkezett meg a betű. Azt tudjuk,hogy Beréndnek már a 14. században lelkésze volt. Mivel az oktatás csírái általában templomok körül mutatkoztak, arra következtethetünk, hogy valamiféle oktatás itt is lehetett. A papok mellett félbemaradt diákok, iparos emberek, kiszolgált vagy rokkant katonák okították a nebulókat. Képzett tanítókat csak a 18. század végétől kezdtek alkalmazni. Berénden már 1760-ban a Sziléziából betelepült német földműves lakosság igényéhez igazodva kétnyelvű oktatás folyt.

Az első név 1779-ből maradt fenn. Karner Ádám ekkor az iskola vezetője. Minden tanuló szüleitől 25 krajcárt kap, ám a szegény gyerekeket ingyen tanítja. Az iskolaházról annyit tudunk, hogy szilárd anyagból épült, ennek építése, fenntartása és javítása a közösség feladata. A befogadóképességéről 1817-ből származik adat, mely szerint 50 tanuló számára van hely, ezzel szemben 72-en járnak az iskolába.

Ebben az időben 1774-től 1842-ig a tósoki katolikus gyerekek is a beréndi iskolába járnak. A létszámok növekedése miatt a zirci apátság 1841-ben új iskolát és hozzá kényelmes kántortanítói lakást építtetett. Egy év múlva, 1842-ben kiújulnak a viszálykodások a tósokiakkal, akik megsértődve saját iskolát létesítenek, nem engedik a gyerekeiket Beréndre, ám a mesterek egymást váltják a szűkös járandóság miatt. Ezért 1856-ban kötöttek egy szerződést a beréndiekkel, melyben rögzítették,hogy a gyermekeik ismét a szomszéd faluba járnak iskolába, s ezért ők mennyi járandóságot fizetnek.

A tanév ebben az időben november elején kezdődött, és általában március 20-ig de legfeljebb Szent György napjáig tanítottak, vasárnap kivételével az összes hétköznapon délelőtt 8-10-ig és délután 1-3 óráig. A rövid tanév oka az volt, hogy a gyerekekre szükség volt a mezei munkában.

A tanítói állásokat pályázat útján lehetett betölteni. A bíráló a falu plébánosa volt illetve az egyházmegye és a püspök. Előzetes beszélgetés mellett felvételi vizsgát is tettek a jelöltek, főként zenéből a kántortanítói foglalkozás miatt. A választás azonban nem mindig esett egybe a falu akaratával. Így történt ez 1849-ben is. Ez év szeptemberében halt meg Vanicsek Vincze. A beréndi plébános tudatta ezt Főt. Villax Ferdinánd apát úrral, aki meg is ígérte, hogy Szent Mihály napra ezt az állomást egy új tanítóval fogja betölteni. A falu azonban azt követelte, hogy mivel ők fizetik, ezért ők is válasszák meg a mestert. Ebbe a kívánságba nem egyezett bele az egyház, így szeptember 30-án már Hannig Antal volt Berénd új tanítója. Mindössze 7 évet töltött itt, majd 3 hónapig mester nélkül volt a falu. Csékútról járt át istenszolgálatra a mester, a plébános pedig maga oktatta a gyerekeket, hogy ne felejtsenek. Végül is 1856-ban Hannig András tanító kerül a faluba Budáról, ismét a község akarata ellenére. Képviselő-testületi tag lesz, meghatározó személyisége a 19. századi Tósokberénd történetének. 48 évig, haláláig oktatja-neveli a beréndi, tósoki és pár évig az ajkai római katolikus gyerekeket.

Az iskolában minden év végén vizsgát tartottak, amelyen a falu plébánosa, az apát küldötteiként néhány környékbeli pap, 1860-tól pedig a falusi képviselőtestület egy-két tagja is megjelent.

1868 után a tanulók létszáma jelentősen megemelkedett. Ennek oka az ebben az évben bevezetett népoktatási törvény, mely elrendelte a 6-12 éves gyermekek iskolakötelezettségét. Ez azt jelentette, hogy a szülők kötelesek a fenti időszakban fiaikat és lányaikat a mindennapi elemi népiskolába járatni, a 12-15 év közötti gyerekek pedig az ismétlő elemi népiskolába jártak.

A 19. század végén a 20. század elején hallomásokra támaszkodva így működhetett az iskola: a két tanteremben elemi szinten, tehát 6 éves képzés folyt. 2-2 évfolyam dolgozott együtt. A hosszú, zöld padokban 4-4 tanuló ült. Főleg a téli időszakban volt egész napos oktatás. Tavasszal a 9-10 évesek már el-elmaradoztak a tanításról. Otthon kellett segíteniük vagy ökrésznek szegődtek el. A késő délutáni órákban a tizenévesek jártak vissza tanulni. Ők voltak az ismétlősök. A jobb módú gyerekek a 4. elemi után polgáriba, ritkán gimnáziumba mentek.

A fehérre meszelt terem falát vonalas tusrajzú szemléltetőképek díszítették. A tanító az előadását gyakran kísérte magyarázó rajzzal. A környezet stílusához igazodott a golyós számológép. Írni, számolni palatáblán, majd kockás és vonalas füzetben tanultak. Az írás technikája a zsinórírás, az olvasásé a fonetikus. Gyakori az önálló munka és a memóriafejlesztő gyakorlat. A testi fenyítés sem volt ritka abban az időben (körmös, tenyeres, padrahúzás, fültépés).

A tanítási folyamatba azonban közbeszólt az 1. világháború. Beréndről mindkét tanító Zalka István és Paulics Gyula is bevonult. Míg Zalka végigküzdötte a háborút, és kitüntetéssel tért haza, addig Paulics az orosz fronton halt meg. A háborúba távozott tanítókat segédtanerők helyettesítették. Ők kezdő tanítónők vagy hadiözvegyek (Szép Manczi, Körmendy Ilona, özv. Ranek Frigyesné). Nem sok eredménnyel tanítottak és neveltek.

A háború után Zalka István visszatért a katedrára. 1928-ban igazgató-tanítóvá nevezték ki. Tíz év múlva vonult nyugállományba. Az így megüresedett kántortanítói állást a Nemzetnevelésben hirdették meg. Kilenc pályázó jelentkezett, míg végül is Horváth István nyerte el a pályázatot végleges minőségben. Ekkor Dr. Hümpfner Tibor az igazgató. Őt 1946-tól követi Horváth István.

1940. július 12-én hirdették ki a 20. törvényt, mely elrendelte a hatosztályos népiskolák nyolcosztályossá fejlesztését, illetve az iskolakötelezettség 6. életévtől való bevezetését 9 tanéven át. Ennek a törvénynek sem Tósokberénden, sem Tósokon nem lett foganatja.

1945-től változott meg az iskola élete. Ekkor jelent meg a 6.650/1945. M.E. számú rendelet, mely kimondta, hogy a népiskola 1-8. és a gimnázium ill. a polgári iskola 1-4. osztályai helyett általános iskola elnevezéssel új iskolát kell szervezni. Ez az átalakítás úgy történt, hogy az akkori 5. osztályba járó gyermekek és szüleik eldönthették, hogy évet vesztve megismétlik az 5. osztályt és úgy végzik el a nyolc osztályt, vagy maradnak a hat elemiben. Sokan döntöttek az első variáció mellett.

A falunak iskolaépítésbe is bele kell kezdenie. Kevés a 2 tanterem, ha nem bővül az épület, akkor Ajkához csatolják az iskolát. Horváth István igazgató mozgósítja az egész községet. 1947 végén áll is az épület. A három hónap alatt felépített modern két tantermes, tanári szobás iskolát 1947. szeptember 7-én szenteli fel dr. Bánáss László veszprémi megyéspüspök. A két hivatalosan alkalmazott tanító Horváth István és Farkas Lászlóné, a segítő tanerők Braun Pál és Horváth Istvánné.

Az 1946/47-es tanévben a bódéi felső tagozatos gyerekek átjárnak tanítóikkal együtt a tósokberéndi általános iskolába, de csak egy évig, mert a következő tanévben a bódéi iskolát a csingervölgyi Viktortelepihez csatolják.

1948-ban a tantestület tagja lesz Kundermann Béla tanító is, aki ez év április 4-én megalakítja a későbbi Ajka első úttörőcsapatát.

1948. június 16-án államosítják a felekezeti iskolákat. A tósokberéndi római katolikus iskola egyesül a tósoki református iskolával.

Református iskola

A két falu közül Tósokot református településként tartjuk számon, ám a történetét végigtekintve fény derül arra is, hogy ebben a helységben is éltek szép számmal katolikusok. Ennek következtében Tósok iskolaügye összetettebb.

Már 1774-ből maradt fenn adat a Visitatio Canonica-nak köszönhetően. Ebből tudjuk, hogy helyben van egy tanító, akit Baksai Zsigmondnak hívtak. Iskoláról nem szól az egyházi feljegyzés. Nem ismeretes az sem, hogy meddig oktatott a mester. A következő adatként annyi szolgál, hogy a tósoki református gyerekeket a Beréndről átjáró Karner Ádám tanítja.

A türelmi rendelet megjelenése után már 1784-ben oskolamestert fogad az eklézsia. Az első, az ezután következő hosszú sorban, Fodor János. Két évvel később közös épületbe, egy fedél alá, új iskolát, tanítólakást és imaházat épít a gyülekezet. A tanítók elég sűrűn váltják egymást. Legtovább Frajer János szolgál, 8 évig.

1836 nyarán szomorúság és gyász köszönt a falura, főleg a református gyülekezetre. Valószínűleg gyújtogatás történt, amelyben több ház, az iskola is leég.

Egy 1846-os feljegyzés már beszámol egy másik iskolaépületről, mely szerint ugyan elég nagy az épület, de kevés benne s pad, hibás a számolótábla, és télen nagyon nedves a ház.

Tíz évvel később találkozunk a reformátusoknál egy szigorító intézkedéssel, mely a rendszeres iskolába járást hivatott elősegíteni. Eszerint minden tanköteles szüleit, akik nem íratják be, vagy nem járatják gyermeküket iskolába, minden hét végén a falu bírájának jelenteni kell, és törvényes eljárás indul ellenük. Az 1878. szeptember 2-án megtartott egyházmegyei közgyűlés jegyzőkönyvéből is sok mindenre fény derül. A tanév október 1-jén kezdődött, amikorra össze kellett állítani az osztályonkénti névsort mind a mindennapi és mind az ismétlő iskola számára. Az éveket vizsgákkal zárták.

A 19. század végéről és a 20. század elejéről néhány tanító nevét is megőrizte az írás illetve az emberek emlékezete: Pente Sámuel, Gyenge Dániel, Bitai Balázs, Gál Endre, Dezső Zoltán, Szeremlei János, Peres Árpád, Takács Lídia, Moharos László, Antal József, Tóth János.

1911. május 10-én ezt jegyzi fel egy látogató: Templom és iskola jó, a tanítói lakás átalakítás alatt. Más vallásúakkal békességben élnek.

1934-ben renoválják, felújítják az 1911-ben újjáépített tanítólakást, és az azt körülvevő bástyát. Egy évvel később döntenek egy új, korszerű iskola felépítéséről. Az a tervük, hogy a régi iskolát is meghagyják. Az új épület, amely 1936. október 5-én készül el, egy tanteremből, egy előtérből és egy széles könnyen járható padlásfeljáróból áll. A padláslépcső alatti tér a tüzelőanyag-tároló szerepét is betölti. A tanterem padlása egyúttal az egyház takarékmagtára is.

Az ezután következő konszolidált tanéveket csak az zavarja, hogy a tanító évekig katona volt. A helyettesítést nehezen oldották meg. A II. világháború alatt az iskolát a magyar katonaság raktárnak használta, így elkallódott az iskolatábla, a szemléltető eszközök, térképek, könyvek jelentős része.

1948. június 16-án a két megszüntetett felekezeti iskolából megalakult a tósokberéndi Állami Általános iskola. A református iskola épületében később óvoda nyílik.

Az iskolaépítés

Az államosítás 1948-ban 4 tantermet érintett a volt katolikus iskolában (2 az új és 2 a régi épületben) és egyet a reformátusoknál.

Tósokberénden az 1945-ös földreform során juttatott házhelyeken gyorsan megindul az építkezés. A kis falu megnő, új utcái lesznek. Így nő a gyerekek száma is, és két év alatt kinövik a régi iskolát. Horváth István igazgatónak a lelkes és áldozatkész lakosságot ismét sikerül mozgósítania, s 1951-ben egy tanteremmel bővítik a tudomány házát. 1955-ben és 1959-ben Ertl János igazgatói munkájához kötődik már, hogy újabb hozzáépítéssel elnyeri végső formáját az L alakú főépület. Benne 1 szertár, igazgatói iroda és nevelői szoba segíti az oktatást.

Négy év múlva, 1963-ban újabb 2 tanterem és 2 szertár épül, illetve kialakítják az úttörőszobát is. 1964-ben felépül egy politechnikai terem és egy gépterem.

A fenti bővítésekre mindig jellemző volt a falu összefogása. Így évről évre mindig mindenki ott volt az építkezéseken. Ilyen nagymértékű segítség sehol nem tapasztalható a környéken.

Az 1980-as években is folytatódott az iskola építése, szépítése. Bevezetik a központi fűtést, több termet átalakítanak, 1982-ben felépül a könyvtár terme, és a tanulók nagy örömére 1986-ban elkészül a sportpálya.

1993 szeptemberében kialakítanak egy számítástechnikai termet.

1999. január 3-án pedig átadják a Cipőipari Kft. épületéből kialakított tornacsarnokot.

Horváthné Tilhof Gyöngyi

Az adott cikk linkje: http://szentistvanajka.hu/iskolankrol/iskolank-tortenete/

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezárás